Ottó föherceg 1912 november 20-án Reichenau (Alsóausztria)–ban született mint Karl von Österreich föherceg (a késöbbi (I.) IV. Károly néven Ausztria császára és Magyarország, Bohémia és Horvátország stb. királya) és Bourbon-Pármai Zita hercegnö (a késöbbi császárnö és királynö) legidösebb fiaként. 1916-tól Ausztria és Magyarország trónörököse.

Az elsö világháború végéig, 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiában élt. A Habsburgok elleni külön-törvények következtében számüzetésben Svájcban, Madeirán, Lequeitioban (Spanyolország), Steenockerzeelben (Belgium), Párizsban, és 1940-töl 1944-ig Washington DC-ben (USA) élt. 1944-ben visszatért Európába és Franciaországban telepedett le; 1954 óta Pöckingben (Bajorország) volt az otthona. Az Ausztriába való vissza-beutazás csak évekig tartó jogi vita után lett lehetséges 1966-ban, az Adminisztrációs Bíróság határozata alapján.

Tanulmányai: Magyar és osztrák tanrend szerinti érettségizett Spanyolországban. Egyetemi tanulmányait Belgiumban, a Louvain/Löwen-i Egyetemen végezte és 1935-ben megszerezte a politika és társadalomtudományok doktorátusi címet.

Tudományos és publicisztikai tevékenysége: Habsburg Ottó összsen 35 könyvet írt kilenc nyelven: történelmi, társadalmi és szociálpolitikai témákról és különösen az Európa politikáról. Amellett számtalan könyvben, folyóiratban és újság ban jelentek meg cikkek töle. 1953 óta jelentek meg az aktuális eseményekröl irott cikkei a világ különbözö napilapjában egyszerre több nyelven.

Politikai tevékenysége: A harmincas években Habsburg Ottó nyíltan ellenezte a nemzeti szocializmust és fellépett Ausztria a Német Reichbe való "Anschluss"-ja ellen 1938 márciusában. A Nácik nyílt körözéssel üldözték. A háború kitörésekor több mint tízezer NS-üldözöttnek, többnyire zsidónak, segített a tengerentúli menekülésben. A második világháború idején az Egyesült Államokban dolgozott Ausztria önállóságának visszaállítása érdekében, Déltirol önrendelkezési jogáért és a németek kiüzése ellen a Szudétaföldröl és a német keleti területekröl. A háború után a szovjet megszállók nyomása folytán újból ki lett utasítva Ausztriából.

1936 óra a Richard Coudenhove-Kalergi által alapított Paneuropa-Unió tagja és 1957 óta annak nemzetközi helyettes elnöke. A Paneuropa alapítójának halála után 1973-ban átvette mint Nemzetközi Elnök a Paneuropaunió vezetését. A szervezetet kiépítette egy szabad, keresztény, szociális és összetartó Európa érdekében egy tömegmozgalomba és szószólójává tette a Közép- és Keleteurópai kommunista rezsimek által elnyomott népeknek.

Dr. Habsburg Ottó az Európai Parlament tagja 1979 június 10-én mindjárt az elsö választáskor lett. Ott 1999 júliusáig müködött, mint a keresztény demokratikus EVP-frakció vezetöje a Külpolitikai Bizottságban, mint Elnök ill. helyettes Elnök a Magyar Delegációban, valamint Idös-Elnök a parlamentben. Az elnyomott európai népek részére felállított üres szék, a Középeurópa fogalom újjáélesztése, egy közös külpolitika és biztonságpolitika megszervezése és a nyitás a Közép- és Keleteurópai országok belépéséhez az Európai Unióba, az ö kézírását mutatják fel. Ö volt az elöadója Spanyolország az akkori EG-hez való belépésének, a Marokkói kereskedelmi és kooperációs szerzödésnek és Magyarország belépésének az EU-ba.

1989 óta a Paneurópa Unió felépítéséért a "Vasfüggöny" mögötti országokban dolgozott, a balti államok Moszkvától való és Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Herzegovina és Macedónia Belgrádtól való levállásáért. 1989 augusztus 19-én Habsburg Ottó volt a soproni "Paneuropa-Piknik fövédnöke, amikor 661 az akkori NDK-ból , merte megtenni az elsö nagyszabású menekülést.