DR. HABSBURG OTTÓ ÉLETRAJZA
Ottó föherceg 1912 november 20-án Reichenau (Alsóausztria) –ban született mint Karl von Österreich föherceg (a késöbbi Karl I. Austria császára és Magyarország , Bohémia és Horvátország stb. Királya) és Zita von Bourbon-Parma hercegnö (a késöbbi császárnö és királynö) legidösebb fia. 1916-tól Ausztria-Magyarország trónörököse .Az elsö világháború végéig, 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchiában élt. A Habsburgok elleni külön-törvények következtében számüzetésben Svájcban, Madeirán, Lequeitioban (Spanyolország), Steenockerzeelben (Belgium), Párizsban, és 1940-töl 1944-ig Washington DC-ben (USA). 1944-ben visszatért Európába és Franciaországban élt; 1954 óta Pöckingben (Bajorország). Az Ausztriába való vissza-beutazás csak évekig tartó jogi vita után lett lehetséges 1966-ban az Adminisztrációs Bíróság határozata alapján.
Tanulmányok : Magyar és osztrák tanrend szerinti érettségi Spanyolországban. Egyetemi tanulmányait Belgiumban, a Louvain/Löwen-i Egyetemen végzi és 1935-ben megszerzi a politikai és társadalomtudományi doktorátust.
Tudományos és publicisztikai tevékenység : Habsburg Ottó 35 könyvet írt kilenc nyelven történelmi, társadalmi és szociálpolitikai témákról és különösen az Európa politikáról. Amellett számtalan könyv, folyóirat és újság cikk hozzájárulás jelent meg töle. 1953 óta egy heti krónika jelenik meg tollából a jelenlegi eseményekre nézve sok napilappban több nyelven.
Politikai tevékenység: A harmincas években Habsburg Ottó nyiltan ellenezte a nemzeti szocializmust és fellépett az Ausztria a Német Reichbe való "Anschluss"-ja ellen 1938 márciusában . A Nácik körözéssel üldözték. A háború kitörésekor több mint tizezer NS-üldözöttnek, többnyire zsidónak, segített a tengerentúli menekülésben. A második világháború idején az USA-ban dolgozott Ausztria visszaállítása érdekében, Déltirol önrendelkezési jogáért és a németek kiüzése ellen a Szudéta földröl és a német keleti területekröl. A háború után a szovjet megszállók nyomása folytán újból ki lett utasítva Ausztriából.
1936 óra a Richard Coudenhove-Kalergi által alapított Paneuropa-Unió tagja és 1957 óta annak nemzetközi helyettes elnöke. A Paneuropa alapítójának halála után 1973-ban átvette mint Internationalis Elnök a Paneuropa.-Unió vezetését. Kiépítette az organizációt egy tömegmozgalomba egy szabad, keresztény, szociális és összetartó Europa érdekében és szószólójává a Közép- és Keleteurópai kommunista rezsimek által elnyomott népeknek.
Habsburg Ottó az Európai Parlament tagja 1979 június 10-én lett az elsö direkt választáskor. Ott 1999 júliusáig müködött mint a keresztény demokratikus EVP-frakció vezetöje a Külpolitikai Bizottságban, mint Elnök azaz helyettes Elnök a Magyar Delegációban, valamint Idös-Elnök a parlamentben. Az elnyomott európai népek részére felállított üres szék, a Középeurópa fogalom újjáélesztése, egy közös külpolitika és biztonságpolitika megszervezése és a nyitás a Közép- és Keleteurópai országok belépéséhez az Európai Unióba, az ö kézírását mutatják fel. Ö volt az elöadója Spanyolország az akkori EG-hez való belépésének, a Marokko-i kereskedelmi és kooperációs szerzödésnek és Magyarország belépésének az EU-ba.
1989 óta a Paneurópa Unió felépitéséért a "Vasfüggöny" mögötti országokban dolgozott, a balti államok Moszkvától való és Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Herzegovina és Macedónia Belgrádtól való levállásáért . 1989 augusztus 19-én Habsburg Ottó volt a Sopron-i "Paneuropa-Piknik patronusa, amikor 661 német a "DDR"-böl , merte megtenni az elsö nagyszabású menekülést.